"Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." (ApCsel 1,4-5)
Nemsokára Pünkösd ünnepén arra fog emlékezni az egész egyetemes egyház, hogy a Szentlélek eljött és a tanítványokra szállt. A tanítványokat onnantól kezdve nevezték apostoloknak és azokat, akiket Jézus nevére elhívtak azután nevezték gyülekezetnek (enklísziának) vagyis egyháznak. Jézus mielőtt a mennybe ment volna azt parancsolat a tanítványoknak, hogy várják meg ezt a pillanatot, ne az ég fele tekintsenek, mint akik értetlenül állnak azok előtt a dolgok alőtt, amik történnek, hanem várják meg az Isten ígéreteinek beteljesülését, úgy hogy közben készülnek erre. A tanítványok hallgattak Jézusra és a csoda megtörtént, engedelmeskedtek a Megváltó parancsának és az ő engedelmességük volt az alapja annak a csodának, aminek mi is tagjai vagyunk, Isten, Jézus által elhívott népének. Pál apostol később azt mondja, hogy a "reménység nem szégyenít meg". Merd várni, merd elhinni és merd remélni Isten csodáját, mert be fog teljesülni. Ma is ez a kersztyének hite: remélnek abban, amit Isten megígér és engedelmeskednek a parancsainak. Vízzel keresztelünk, akárcsak János és valljuk, ahogyan ő is, hogy sokkal nagyobb van itt mint mi, akinek a saruját sem vagyunk méltók hordozni, mert habár mi látható jeggyel, vízzel keresztelünk, de ő Szentlélekkel keresztel és ez a keresztség az üdvösség forrása.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.