"Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél." (1Móz 32,29)
Jákób nem térhetett vissza atyái földjére, amit az Úr adott Ábrahámnak olyan emberként, amilyenként elmenekült. Előbb küzdenie kellett, ahhoz, hogy Izrael legyen a neve, mely név aztán évezredeken át fennmaradt mind a mai napig. Isten gyermekeinek gyakran kell hasonló próbákat kiállni, amilyen a Jákóbé is volt ott a Jabbók-gázlónál. Emberi természetünk alapvetően a Jákób természete, Isten parancsolatainak engedelmeskedni sokszor küzdelem, lemondás, tusakodás. Ennek a küzdelemnek azonban célja van, mégpedig az, hogy legyőzzük mindazt ami visszatart mindattól, hogy átkelhessünk a Jordánon, Isten országába léphessünk és megerősödjünk Isten akaratának a cselekvésére. Isten áldását hordozni nem Jákóbként, nem csalóként, hanem Izraelként, lehet. Izrael küzdött Istennel és emberekkel, és győzött. Valójában ez egy neki tulajdonított győzelem. Attól vagyunk győztesek, hogy Isten annak mond bennünket. Jó tudni, hogy Isten értünk küzd velünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.