"Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt." (1Jn 2,6)
Ha valaki kedves nekünk annak bármit megígérünk, csak azért, hogy elnyerjük bizalmát és szeretetét. Bizonyára fordult már elő olyan, hogy Isten bizalmára és szeretetére vágytunk. Ezek legtöbbször nehéz vagy nagyon őszinte pillanatokban történnek meg. Ilyenkor megszületik a döntés, elfogadod Istent, Isten elfogad téged, megbocsát neked és oltamába zár. Azonban meg tudsz maradni Őbenne? Az élet könnyebb vagy viszontagságosabb pillanataiban átéled nap mint nap az Istennel való közösséget? Az apostol azt mondja: neked is úgy kell élned, ahogyan ő élt. Hányszor mondjuk azt, hogy habár elfogadjuk Jézus megváltását, de mi nem tudunk olyanok lenni mint ő. Nem tudunk úgy beszélni, gondolkodni, megbocsátani, szeretni. Mindezt csak a magunk módján tudjuk. A magunk részéről így hamar fellazul a kapocs, ami Istenhez köt minket és egyre távolabb sodródunk Urunktól, talán egészen addig, amíg újra azt érezzük, hogy életünkből eltünt Isten jelenléte. Amikor az ember keresztyén lesz akkor nem csak Krisztust fogadja el, hanem az ő tanításait is és cselekedeteiben is azonosul Megváltójával. Ez az amit Pál apostol a hit gyümölcsének nevez és ez az ami a mindennapokban megtart mellette és megerősít abban, hogy érdemes Krisztusban élni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.