Gondolatok vasárnapra - Nemzedékről nemzedékre

Igeolvasás: 1Jn 2,12-14

A ma felnövekvő nemzedék egyik alapvető meghasonlása, hogy nem történik meg a hit alapjaink és tudásának átruházása egyik generációról a másikra. Először a szocializmus erőszakos eszméje tiltotta meg a családok számára a hitéletet, majd a liberális gondolkodásmód igyekezett lényegteleníteni a keresztyén hit közösségformáló erejének a fontosságát, bezárva azt a személyes legbelsőbb gondolatok világába. Így ma már nem "természetes" hívőnek, keresztyénnek lenni. Egyszer egy katolikus pap a beszédében arra tért, ki hogy olyan gyermekek mentek oda hozzá és kérték őt, hogy imádkozzanak együtt, akik nem voltak megkeresztelve és számára az volt a legnagyobb kérdés, amikor találkozott ezekkel a gyermekekkel, hogy hogyan lehetett ezeket a fiatal életeket így elhanyagolni? Elgondolkodtató. Vajon tényleg hanyagság? Bizonyos értelemben mindenképpen az. Ma annyi minden fontos egy szülő számára, hogy gyereke értelmes, okos, "piacképes" felnőtté váljon. A hite miért nem fontos? Nem is gondolnánk, hogy mi minden fakad a hitéből vagy épp a hitetlenségéből majd ha felnő. Talán világunk kifordult értékrendje Krisztus evangéliumának a hiányát is tükrözi a személyes életekben.

János írásából azt olvassuk ki, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akiknek megbocsáttattak a bűnei. Megtanultál megbocsátani, volt ki erre megtanítson, tapasztaltad már a megbocsátás kegyelmét? Felnőttként elgondolkodtunk már azon, hogy világunk és abban mi is egyenként annak a Mindenható Úrnak a kezében van, aki számára mindaz nem kérdés, ami számunkra az, mert ő az idő, a kezdet és a vég felett létező és elménk fel sem fogja hatalma végtelenségét, hiszen véges elménk nem foghatja fel az ő végtelenségét, csak kegyelme és szeretete az ami tökéletesen kiárad ránk? Ez a Mindenható Úr tanít minket megbocsátani és mindenekelőtt bocsát meg nekünk és ha ezt megértettük, akkor le tudjuk győzni a gonosz minden megnyilvánulási formáját az életünkben. Próbálkozzon a Kísértő bármivel is, de a kegyelem ereje erősebb a kísértés, a rosszindulat, mértéktelen önzés, a közöny, a szeretetlenség és a vétkek súlyának erejénél.

Az Atya ismerete, az Isten ismerete megerősít,olyan dolgokban, amit ma talán nem tartunk fontosnak, de mégis, ha hiányoznak életünkből, akkor meghasonlott, céltalan és boldogtalan állapotba kerül az életünk előbb vagy utóbb. Nem tudhatjuk, hogy mikor adódik olyan kilátástalan helyzet, amikor elfogy minden magabiztosságunk vagy éppen csak megfáradunk, elfogy minden energiát tápláló tartalékunk és egyszerűen kiégünk, leáll az életünk valahol útközben és nincs már miből új erőt kapni. Az Istenhit ezekben az élethelyzetekben életmentő "tudás".

Kiegyensúlyozottság. A mai világban ez nagyon fontos dolog, mert a szélsőséges dolgok nagyon komolyan jelen vannak és hatnak mindennapjainkra. Istennel az emberi élet kiegyensúlyozottá válik, mert a hívő ember olyankor is nyugodt tud maradni, amikor mások észveszejtve szaladnak. Miért? Mert tudja, hogy ereje nem önmagában, hanem Krisztusban van, mert tudja, hogy vannak olyan dolgok, amiket az embernek meg kell oldania saját erejéből, de van amit nem tud és nem kell, mert a kegyelem ereje fogja megoldani mindazt, amiben mi vagy más kegyelemre szorulunk. Nekünk egyetlen feladatunk van. Megismerni az Atyát és elfogadni a kegyelmet. Erre tanítsátok gyermekeiteket. Ámen.