Sötétségből világosságra

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét." (1Jn 2,9-11)

Jézus azt mondja, hogy "nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21). A mennyei Atya akaratának cselekvése pedig szeretetcselekedet, nem pedig a szeretettről való untalan papolás és annak morális értékelése. Ha a szeretet szerinti szívből fakadó cselekedetek hiányoznak az életünkből, akkor még hiányzik a világosság is, akkor még mindig csak vallásos emberek vagyunk vagy csak a saját magunk módján hívők, akkor még Krisztus nem ragyogta be életünket és még mindig teret engedünk a gyűlöletnek. Sötétségben járni nem csak azt jelenti, hogy bolyongunk egy végtelen láthatatlan tájon. Ez egy olyan terep ahol a sötétség sok olyan dolgot elfed a szemünk elől ami a gyűlölet forrása lehet az életünkben. Nem kétséges, ez a Sátán munkája. Ő volt az első, aki önnön hibájából a világosságból sötétségbe zuhant és otthonra lelt a fény nélküli állapotban. Isten azzal segít tájékozódni, hogy világosságot gyújt szívünkben, elménkben, ahhoz, hogy valóban megláthassunk mindent ami a sötétségben hozzánk tapad, amibe belebotlunk, ami lehúz és megkötöz, elkeserít, kedvünk szegi és bebörtönöz saját sötét csapdáinkba. Ha Isten fénye beragyogja az életed, akkor szertefoszlik a lelkedben minden sötét ördögi homály. Isten azt szeretné hogy különbséget tudjunk tenni gyűlölet és szeretet  között, öncélú vágy és valóság között, tisztátalan és tiszta között, hamis és igaz között és lássuk melyik út visz a bűnre és melyik az ő felséges színe elé.