"Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél." (1Móz 32,29)

Jákób nem térhetett vissza atyái földjére, amit az Úr adott Ábrahámnak olyan emberként, amilyenként elmenekült. Előbb küzdenie kellett, ahhoz, hogy Izrael legyen a neve, mely név aztán évezredeken át fennmaradt mind a mai napig. Isten gyermekeinek gyakran kell hasonló próbákat kiállni, amilyen a Jákóbé is volt ott a Jabbók-gázlónál. Emberi természetünk alapvetően a Jákób természete, Isten parancsolatainak engedelmeskedni sokszor küzdelem, lemondás, tusakodás. Ennek a küzdelemnek azonban célja van, mégpedig az, hogy legyőzzük mindazt ami visszatart mindattól, hogy átkelhessünk a Jordánon, Isten országába léphessünk és megerősödjünk Isten akaratának a cselekvésére. Isten áldását hordozni nem Jákóbként, nem csalóként, hanem Izraelként, lehet. Izrael küzdött Istennel és emberekkel, és győzött. Valójában ez egy neki tulajdonított győzelem. Attól vagyunk győztesek, hogy Isten annak mond bennünket. Jó tudni, hogy Isten értünk küzd velünk.

"És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és épségben visszatérek apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem." (1Móz 28, 20-21)

Jákób csalással szerezte meg az apai áldást, utána testvére haragja elől menekülve értette meg Bételben, hogy Isten nélkül minden áldás  üres és Isten parancsolatának áthágása magányt és kiszolgáltatottságot hoz az ember életébe. Érezted már azt, hogy magányos vagy és kiszolgáltatott? Veled is volt már úgy, ahogy Jákóbbal, hogy álmodban nagyon nagy biztonságban és magasságban érezted magad, ahogyan ő is, amikor látta az égig emelkedő lépcsőt melyen Isten angyalai jártak fel-alá, aztán a felébredéssel jött a száraz és könyörtelen valóság? Egyedül vagy! Miért vagy egyedül? Gondolkodtál már ezen? Az emberek legtöbbször ugyanazon az úton jutnak el a magányig, mint Jákób: Isten parancsolatait figyelmen kívül hagyva, határtalan önzésüktől, és önfejűségüktől vezérelve. A közösségi oldalak világában, a legfejlettebb kommunikációs eszközök adta lehetőségek ellenére egyre több ember van egyedül, magányosan. Úgy tűnik, hogy az egyedüllétre nem a technikai fejlődés nyújt megoldást. Jákób választott: úgy döntött, hogy szövetségre lép Istennel, engedelmeskedni akar parancsolatainak és élete céljait ezután már nem önmagától, hanem Istennel szövetségben próbálja elérni és ez jelentette a magányból való kitörésnek a megoldását. Ezt ma is lehet, Isten szövetségre akar lépni veled, Urad és Istened szeretne lenni, hogy megtartson és élj.

"Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége." (1Móz 12,1-3)

Isten Ábrhámnak adott parancsa és ígérete már nagyon régen, legalább 4000 évvel ezelőtt hangzott el valahol Mezopotámia vidékén Úr-Kászdimban. Mégis ez a parancs alapvetően ugyanúgy hangzik a te életedben is: menj el oda, ahová Isten küld. Lépj Isten útjára. Az ígéret is ugyanaz: nagy dolgok fognak veled történni és áldássá válsz. Elhiszed? Kész vagy rá? Isten várja, hogy csodát tehessen veled.