"A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem". (Ez 3,14)

Prófétának lenni talán a világ legnehezebb hivatása. Látni azt, amit más nem lát, megjövendölni azt, amit más nem tud, engedelmeskedni úgy Isten parancsainak, ahogy más nem engedelmeskedik. Mégis talán a legáldottabb földi élet a próféta élete. Ezékiel miután nagy látomást látott, mennyei lényeket, akik dicsőségükben minden emberi értelmet meghaladtak, olyannyira betöltekezett Isten jelenlétével, hogy lelke megkeseredett, felindult és zaklatott volt. Ez a keserűség abból fakadt, hogy az Úr nem könnyű paranccsal bocsátotta útjára. Hirdetnie kellett Isten igéjét egy olyan népnek, mely fogságban van, kesereg és nem foglalkozik már a jövőjével. Ez nehéz feladata. Ma is a legnehezebb feladat reményt adni egy reményvesztett nemzedéknek, mégis Isten megbíz némelyeket ezzel a küldetéssel. Isten soha nem veti el népét, ha mindenki más le is mondott róla, Isten nem. Ezt tudnod kell. Lehet sokszor feldúlt, keserű és reményvesztett lélekkel éled meg mindazt, ami körülvesz, de Isten igéjének evangéliuma mindig ott ad reményt az övéinek, ahol a szakadék szélén már nem kapaszkodhat az ember másba csak hite által az Örökkévaló kegyelmébe. Ha megragadtad az Urat, többé ne ereszd el, hogy vigyen a lélek úgy mint a prófétát, oda ahol a legjobb helyen lát téged a te Urad, Istened. 

"Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az Úr?!" (2Móz 4,1)

"Soha nem hallottam átütő érvet arra nézve, hogy a keresztyénséget felesleges, nevetséges vagy észerűtlen lenne követni, pedig nyitott voltam ezekre a gondolatokra." Ez Kiss Jenő nyelvész professzor, akadémikus hitvallása, azzal kapcsolatban, amikor arról beszélt, hogy egyetemi tanulmányai alatt találkozott  a materializmus "ésszerű agitációjával". Ez a fajta ésszerűség nemcsak korunk sajátossága, már Mózes korában is hasonlóan vélekedtek az emberek, pontosan azokban az időkben amikor azt gondolnánk, hogy az Isten csodái sokkal elevenebben működtek, így Isten jelenvalósága is sokkal könnyebben tettenérhető volt. Mózes félreérti Isten parancsát és amiatt aggódik, hogy mi lesz, ha nem fognak neki hinni az emberek. Pedig Isten nem azt kéri Mózestől, hogy meggyőzzön egy egész népet, hogy Isten beszélt hozzá, hanem arról, hogy ő saját maga fogadja el Isten parancsát az életében. Téged is erre kér Isten, mert ez a kulcsa Isten távlatainak a belátásához és ettől éledsz újra sokkal több, sokkal nagyobb és sokkal fokozottabb erővel - hited által.

"Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért." (1Móz 37,8)

József, akárcsak apja Jákób, álmot látott. Az álom szép volt, hiszen saját magát látta benne úgy, mint aki mindenki felett áll, akit csak ismer. József álmaiban még nem szerepel Isten, csak apja és családja, a földi viszonylatokra koncentrál, ott szeretne naggyá vállni. Ez a fajta álmodozás végül olyan indulatot váltott ki testvéreiből, melynek végzetes következményei lettek. József rabszolgaként, messze a szülői háztól ébredt rá arra, hogy csak Isten parancsolatának engedelmeskedve fog újra célt találni életének és Isten lesz, aki az álmokból az áldások földjére viszi életét. Ne álmodozz! Inkább bízd Istenre az életed!