"Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége." (1Móz 12,1-3)
Táré fia Abrám vagy későbbi nevén Ábrahám (azaz népek atyja) azt a parancsolatot kapta Istentől, hogy adja fel addigi életét és járjon azon az úton, amit Isten mutat számára. Isten azt az ígéretet adta neki, hogy ezen az úton a földi élet minden gyümölcsét megkapja sőt neve nem vész el, hanem tovább él és mindenki ismerni fogja. Vajon nem így van? Nem kapot otthont, javakat, családot, gyermeket Istentől? Nem egy egész nép tekint ma Ábrahámra mint ősatyára és nem úgy tekintünk mi keresztyének rá, mint a hit példájára és lelki atyánkra? - de igen. Isten megadta neki, amit ígért. Ami azonban nagyon fontos, hogy Abrám az által ismerte meg Istent és kaphatta meg ezeket az áldásokat, hogy engedelmeskedett az isteni parancsnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.