Egyetemes Hitvallások

Az egyetemes hitvallások, azok a hitvallások, amelyek az egyház első nagy hitvitáinak idején született formulák. Általában a tömörségre és egyértelműségre törekedve próbálják összefoglalni a tiszta keresztyén hit alapelveit. Az alább közölt egyetemes hitvallásokat a legtöbb keresztyén felekezet egyöntetűen elfogadja. Ezek tehát nem kimondottan felekezethez köthető formulák, hanem az egyetemes keresztyénség hitvallásai.

Az apostoli hitvallás:

Az apostoli hitvallást a magyar reformátusok hitvallási irata a Heidelbergi Káté tartalmazza (23. kérdés és felelet).

Az apostoli hitvallás a nyugati keresztyénséghez köthető. A római liturgiában először keresztelési hitvallásként használták, feltételezhetően a II. század elejétől használták egyetemes hitvallásként is. Mai szövege a 8. században rögzülté és  a9. századtól vált Rómában kizárólagos hitvallássá.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes/katolikus anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Niceai vagy nicea-konstantinápolyi hitvallás:

Az első egyetemes zsinat 325-ben Nagy Konstatnin császár nevéhez fűződik. A zsinatot Niceában tartották, innen a hitvallás neve is.

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és
láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől,világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától
és a Fiútól származik, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Efézusi hitvallás:

A 431-ben tartott harmadik egyetemes zsinaton született hitvallás. Ezt a zsinatot II. Theodosius császár hívta össze.

"Valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az Istennek egyszülött Fia, tökéletes Isten és okos lélekből és testből való tökéletes ember, istenségére nézve öröktől fogva az Atyától, emberi létre nézve pedig az utolsó időkben érettünk és üdvösségünkért szűz Máriától született; istenségére nézve egylényegű az Atyával és emberi létére nézve egylényegű velünk; mert a két természetnek egyesülés lőn; annak okáért egy Krisztust; egy Fiút; egy Urat vallunk. Az összeelegyítés nélkül való egységnek értelme szerint valljuk a szent szüzet istenszülőnek, azáltal, hogy az Isten Ige megtestesült és ember lett és ugyanazon fogantatásból egyesítette magában az ő belőle (azaz Máriából) fölvett templomot. Tudjuk, hogy az Úrral való evangéliumi és apostoli szólásokat a teológusok részint egyesítik mint egy személyről, részint különválasztják mint két természetről valókat és az Istenhez méltókat Krisztus Istenségére, a jelentékteleneket pedig az Ő emberi voltára vonatkoztatják."

Kalcedoni hitvallás:

A negyedik egyetemes zsinatot 451-ben Marcianus császár hívta össze.

"Követvén a szent atyákat, mindnyájan egybehangzólag kinyilvánítjuk, hogy egy és ugyanazon Fiút, a mi Urunk Jézus Krisztust valljuk, aki tökéletes az istenségben és aki tökéletes az emberi létben; aki valósággal Isten és valósággal ember, okos lélekből és testből való, egylényű az Atyával istenség szerint és ugyan egylényű velünk emberi lét szerint, mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt. Istenség szerint eleve az Atyától, emberi lét szerint pedig ugyan az utolsó napokban érettünk és a mi üdvösségünkért az istenszülő szűz Máriától született. Ugyanezt az egy Krisztust, aki Fiú, Úr, Egyszülött, két természetből összeelegyítetlenül, elválhatatlanul, oszthatatlanul, elkülöníthetetlenül valónak ismerjük el. Az egyesülés által semmiképpen sem töröltetett el a természetek különbözősége, sőt, inkább mindegyik természet megtartotta a maga tulajdonságát, és egy személybe és egy lényegbe egyesült, nem két személyre oszlott, vagy vált szét, hanem egy és ugyanazon Fiú és Egyszülött, Isten Ige, Úr Jézus Krisztus; amiképpen hajdan szólottak felőle a próféták, és amiképpen maga az Úr Jézus Krisztus tanított minket, és amit az atyák hitvallása előnkbe adta."

Az úgynevezett Athanasius-féle hitvallás, a Symbolum Qicunque:

Athansius keleti egyházatya volt, 296-ban született és 373 májusában halt meg. Az orthodoxia tántoríthatatlan őreként ismert (az orthodoxia ez esetben az ősegyház igaz tanításának jellegére vonatkozik, nem a keleti egyházakra). A niceai zsinat végkifejeltében 325-ben jelentő szerepet töltött be. A neve alatt fennmaradt, eredetileg latin szövegű – kezdő szaváról elnevezett Quicunque – hitvallást határozottan nem ő írta. A hitvallásra tett első hivatkozás 670-ből származik és kibővült a végleges szöveg, immár kibővülve, valamikor 860 és 870 között Rheims környékén keletkezhetett.

"Aki üdvözülni akar: mindenekelőtt szükséges, hogy megtartsa az egyetemes hitet: amelyet, ha valaki épen és sértetlenül meg nem tart: kétség nélkül örökre elvész.

Az egyetemes hit pedig ez: hogy tiszteljünk egy Istent háromságban és háromságot az egységben; sem össze nem elegyítve a személyeket: sem külön nem választva a lényeget. Mert más az Atya személye, más a Fiúé; más a Szentléleké, de az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége: egyenlő a dicsősége, egyaránt örök a felsége. Amilyen az Atya: olyan a Fiú: olyan a Szentlélek (is). Teremtetlen az Atya: teremtetlen a Fiú: teremtetlen a Szentlélek (is). Végetlen az Atya: végetlen a Fiú: végetlen a Szentlélek (is). Örökkévaló az Atya: örökkévaló a Fiú: örökkévaló a Szentlélek (is). És mégis nem három örökkévaló: hanem egy örökkévaló. Amiképpen nem három teremtetlen: sem nem három végetlen: hanem egy teremtetlen: és egy végetlen. Éppen így mindenható az Atya: mindenható a Fiú: mindenható a Szentlélek (is). És mégis nem három mindenható: hanem egy mindenható. Ezenképpen Isten az Atya: Isten a Fiú: Isten a Szentlélek (is). És mégis nem három Isten: hanem egy Isten. Ezenképpen Úr az Atya: Úr a Fiú: Úr a Szentlélek (is). És mégis nem három az Úr, hanem egy az Úr. Mert valamint a keresztyén igazság kötelez minket arra, hogy egyenként mindenik személyt Istennek és Úrnak valljuk: úgy az egyetemes vallás megtiltja nekünk, hogy három Istenről vagy (három) Úrról beszéljünk. Az Atya senkitől nem lett: sem nem teremtetett: sem nem született. A Fiú egyedül az Atyától van: nem lett, nem teremtetett: hanem született. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól van: nem lett, sem nem teremtetett, sem nem született: hanem származik. Egy tehát az Atya, nem három az Atya: egy a Fiú, nem három a Fiú: egy a Szentlélek, nem három a Szentlélek. És ebben a háromságban semmi sincs előbb való, vagy utóbb való: semmi sincs nagyobb vagy kisebb. Hanem mind a három személy együtt örökkévaló és együtt egyenlő. Úgy, hogy mindenben, amint már fentebb mondottuk: tisztelni kell mind az egységet a háromságban, mind a háromságot az egységben. Annak okáért, aki üdvözüleni akar, ezenképpen értsen a Szentháromságról.

De szükséges az örök üdvösségre: hogy a mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülését is hűségesen higgye. Annak okáért az az igaz hit, hogy higgyük és valljuk: miszerint a mi Urunk Jézus Krisztus, Istennek Fia, (egyenlően) Isten és ember; Isten, aki az Atya lényéből örök idő előtt született: és ember, aki anya lényegébő1 időben született. Tökéletes Isten: tökéletes ember, aki okos lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenség szerint: kisebb az Atyánál emberiség szerint. Aki noha Isten és ember, mindazáltal nem kettő, hanem egy Krisztus. Egy pediglen nem az istenségnek testbe való átváltozása által: hanem emberi voltának Istenbe való felvétele által. Teljességgel egy; nem a lényeg összeelegyedése: hanem a személy egysége szerint. Mert valamint az okos lélek és a test egy ember: úgy az egy Krisztus Isten is, ember is. Aki szenvedett a mi üdvösségünkért: alászállott a poklokra: harmad napon halottaiból feltámadott. Felment a mennyekbe: ül a (mindenható) Atya (Isten) jobbján. Ahonnan eljövendő ítélni élőket és holtakat. Az Ő eljövetelekor minden ember feltámad a maga testével; és számot ad ki-ki az ő tulajdon cselekedeteiről. És akik jót cselekedtek, bemennek az örök életre; akik pedig gonoszt, az örök tűzre. Ez az egyetemes hit: amelyet aki hűségesen és erősen nem hisz, nem üdvözülhet."